2013. június 26.

Levendulák............

............bezárva kis csipkés szívekbe, kézzel varrva...
Levendulák....Manapság nagyon divatosak lettek, nem csodálom......nekem mégis a régi a világot juttatja eszembe.
Nagymamám díszesen faragott, tükrös-szekrényének csipkéit ,finom vásznait és oly tökéletes hímzésit látom magam előtt .

 
 
 

 
Virágnyelv
Június. Egyszerre észrevesszük, hogy a lakás, a világ, az élet megtelt virágokkal.
 Különös, embertelen pompa ez....Millió szavuk van...Mit akar mondani?
 Az élet és a halál között mond valamit, egy pillanatra. Ezt mondja:" A világ nemcsak a hasznos, hanem a fölösleges is.
Lélegezzél, emlékezzél, pazaroljál. A szépség fölösleg. Érzed?..."
Igen, körülnézek, csodálkozom , látom és érzem.
Márai Sándor
 
 
 


6 megjegyzés:

  1. Szép gondolatok és szép érzések, képek...köszönöm neked...én is emlékszem...
    Minden jót!

    VálaszTörlés
  2. Levendula...Márai...a legjobb párosítás, mert imádom mindkettőt! Köszönöm az idézetet és a csodaszép fotókat.
    Nekem tudod mi jut eszembe mindig a levenduláról? Az a régi fajta Ólevendula szappan, amit még az én faddi Mamám is hasnált. Ha valakinek érzékeny volt a családban a bőre, akkor azt használt.

    VálaszTörlés
  3. Milyen szép képek és gondolatok!!!!!Levendula csipkében....Hm,még a két szó is gyönyörű.:)Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Márait is újra elő szeretném venni!Annyi könyvet szeretnék elolvasni.:)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm Flóra,hogy te is emlékezel.Én is megcsodáltam a te levendulakoszorúidat, gyönyörűek!

    Igen, Jucus, a levendulaszappan milyen jó is volt!
    Most már oly sok féle van alig tudunk választani!

    Köszönöm Mammka, tudom te is szereted a csipkéket, a finom hímzéseket...Nekem se sok időm jut olvasásra, de Márait egy pár percre is érdemes elővenni!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon meghitt a csipkében a levendula, és szerintem természtes, hogy a régi korokat idézi fel a gondolataidban. A levendulaillat nyugodt érzése ...
    A mi korosztályunk nem véletlen emlékszik, vágyik a szúette bútorokra,a régi sajátos illatú kredencekre a nagymamája ráncos kis kezének símogatására, hisz oly boldogok voltunk gyerekként és még csak nem is tudtuk....

    VálaszTörlés