Tegnap egy nagyon érdekes könyvbemutatón voltunk.A szerző mesélt a Jáván és Balin tett utazásairól és az ott született verseiből is felolvasott. Különös világról szól ez a könyv , "A vándorló királyság"
Köszönöm Melindának és Glóriának!
Ardzsúna feleségének, Citragandhának
"...
Meghalnék, ha tudnám, hogy véred lehetek majd újra,
Szemed mélységes mélyre, hajadnak cifra szalagja.
Meghalnék, ha tudnám, hogy melleden lennék a kendő,
Hogy köntösöd lehetnék, álmodat őriző éjlepedő.
De élek, mert pillantásod szívemnek tüzét hevíti,
És hajad rám omlik este a csillagos éggel.
Élek, mert kopott fekhelyemen piheg aranyló melled,
És fénylőn körbeölelsz, midőn elhúz rossz álom.
Hagyd, hogy míg élek, lélegzeteimet közeledbe lopjam,
Hogy emlékezhessek rád majd kiterítve, holtan.
..." (W.S.Tibor)
Tiborral már az első pillanatban volt valami megmagyarázhatatlan, valami közös érzés, megérzés, mert ahogy megpillantottam a könyvet az interneten, mint egy energiabomba húzott felé, s gondolkodás nélkül kértem, hogy jöjjön hozzánk, s ő gondolkodás nélkül azonnal válaszolt, hogy igen :))
VálaszTörlésA bemutató után még sokáig beszélgettünk egy finom bor mellett, s úgy érzem, nem véletlen ez a találkozás sem. Jönni fog, tervez velünk, valaminek a kezdetét éreztem már meg akkor is.
Várom az új ismeretlen dolgot, vele, vagy általa, közvetlen, vagy közvetve, ki tudja hová visz még el ez a találkozás a könyvvel, vele, a személyével.
De tény, azóta is megfoghatatlan érzés kerített hatalmába. Még nem tudom mi ez. Meglátjuk.
Vándoroljunk együtt az új ismeretlen felé :))))